foto.jpg"Hát ez a házasság, gondolta, ennyire nem érti, ilyen reménytelen minden magyarázat? Igaz, hogy én sem értem."

"Ifjúsága oly intenzitással ütött belé, hogy elszédült, és neki kellett támaszkodnia az egyik oszlopnak.De csak egy pillanatig tartott, azután megint komoly ember lett"

"-Azt hittem, hogy még haragszol rám (...) De hát persze, most már nincs miért haragudnod - folytatta, mikor látta, hogy János nem felel.- Az ember megkomolyodik. Mindenki megkomolyodik, és lassanként el is felejti, hogy miért haragudott valakire évtizedeken át"

"Éppúgy értesz hozzá, nem megérteni az embert, mint ahogy értettél hozzá, nem találni meg azokat akik eltűntek előled, és akiket nem is kerestél. Ezért haragudtam rád."

"Az egyetemet végeredményben én is csak úgy tekintettem, mint néhány évi haladékot. Időt nyerni, mielőtt felnőtt leszek."

"Fáradt voltam halálosan, olyan fáradt, amilyen az ember csak húúszéves korában tud lenni, és én is vágyódtam a meghalás titkos, sötét mámora után, de amint a bor által okozott veszendőség-érzés oszlani kezdett, meghalni mégse volt kedvem..."

"Az volt az érzésem, hogy most már végleg el vagyok jegyezve az alsó hatalmaknak, ellopták azt a lehetőséget , hogy valamikor mégis kijózanodjam, és visszatérjek a polgári világba"

"Téged azért szeretlek, mert hozzám tartozol, őt azért, mert nem tartozott hozzám -  az, hogy téged szeretlek, önbizalmat és erőt ad, az, hogy őt szerettem megalázott és megsemmisített"

"semmi, ami öröm azóta jött, nem ment olyan igaz mélységekbe, mint az a fájdalom, az a boldog gyalázat, hogy el kell vesznem miatta, és ő nem is törődik velem. Vajon úgy hívják ezt, hogy szerelem?"

"Mihály, amikor félévi kínos töprengés után arra a határozatra jutott, hogy Erzsit, akivel már egy éve viszonya volt, elválasztja az urától és feleségül veszi, azért szánta el magát erre a következményteljes lépésre, hogy 'mindent jóvátegyen', továbbá, hogy komoly házassága révén végleg bevonuljon a felnőtt, komoly emberek sorába,  hogy egyenrangú fél legyen például éppen Pataki Zoltánnal. Éppen ezért megfogadta, hogy minden erejéből igyekezni fog jó férj lenni. El akarta feledtetni Erzsivel, milyen jó férjet hagy el a kedvéért, és különben is, 'mindent jóvá akart tenni' kamaszkorára visszamenőleg."

"Ő...hogy is mondjam... ő egy kereső...Valamit keresett egész életében, valamit, ami más. Valamit, amiről ez a perzsa, azt hiszem sokkal többet tud, mint mi. Talán ópiumot kellene Mihálynak szívnia. Igen, egészen biztos, hogy azt kellene tennie. Én megvallom őszintén, sosem értettem meg azt az embert."

"Érdekes-gondolta Erzsi-, közelről minden milyen más és milyen semmilyen.- Mikor először járt Párizsban, még tele volt azokkal a babonákkal, amiket iskoláslány korában szedett fel. Azt hitte, hogy Párizs perverz és bűnös világváros, és a két ártatlan művész- és emigráns-kávéház egymással szemben a Montparnasse-on, a Dôma és a Rotonde, olyan volt a szemében, mint a pokol torkának két izző állkapcsa. És most, hogy itt ült, valószínüleg csakugyan bűnös és perverz emberek közt, olyan magától értetődő volt minden."

"az iszonyat nem az éjszaka és a félelem dolgaiban a legerősebb, hanem akkor, mikor fényes nappal bámul ránk valami mindennapi dologból, egy kirakatból, egy ismeretlen arcból, egy fa ágai közül..."

"A politika csak a felszínt érinti, a nép, a vegetatív, tengerszerű olasz nép csodás passzivitással hordozza hátán a változó időt, és nem vállal közösségetnagyszerű történelmével"

"Mert minden embernek megvan a maga egyedül megfelelő életkora, az biztos. Vannak, akik egész életükben gyermekek maradnak, és vannak, akik egész életükön át félszegek, fonákok, nem találják a helyüket, amíg egyszerre bölcs és szép öregasszonyok vagy öregemberek lesznek: hazaértek az életkorukba."

"Mi a civilizációtól már olyan nagyszerű lelki apparátust kapunk készen, hogy életünk túlnyomó részében el tudjuk felejteni, hogy egyszer meghalunk; lassanként a halált éppúgy félre fogjuk tolni a tudatból, mint ahogy félretoltuk Isten létezését. Ez a civilizáció"

"Mert a civilizáció természete mindenütt az, a görögöknél is az volt, hogy eltereli az emberek figyelmét a halál realitásáról, és ellensúlyozza a halálvágyat, ugyanakkor, amikor az élet nyers megkívánását is csökkenti"

"Egy pillanatig hirtelen kioldódtam az egyensúly borzalmas törvényei alól, megszabadultam, röpülni kezdtem valami pusztító szabadságba...Ismered ezt?

"Egy krajcárodba sem kerül, ha tetszel egy nőnek, és neked adja magát. Egy krajcárodba sem kerül, hogy néha boldog vagy. Pénzbe csak az kerül, ami körülötte van, a boldogság körül, az ostoba és unalmas kellékek"

"Nem, Mihály, a pénzt nem szabad tudomásul venni. El kell fogadni, mint a levegőt, amit az ember beszív, és nem kérdi, hogy honnan jött, ha nincs szaga"

"Útunk irányát magunkban hordjuk, és magunkban égnek az örök, sorsjelző csillagok"                                                                                                                     

Címkék: utas és holdvilág

gerard.jpg

„ Akkor, amikor a házakban a nesztelen csend betömi az emberek fülét, ezzel jelezve, hogy áldottan és állandóan jelen van a mosolygó Avalokitésvara, itt van az örvénylő árnyékok között, a keményre tömött székek és a rojtos ernyős lámpák mögött, amikor a Buja Termékenység Anyaméhében lapító világ valamennyi szomorúnak nevezhető részlete nevetségessé válik…’’

„Az emberi remények rég elfeledett hava belesápadt  a régi fénykép még barnább foltjaiba’’

„… a fájdalom tönkreteszi az ember életét… mert nem az ártatlan, tiszta természet miatt látszanak a dombok ilyen szomorúnak és félelmetesnek, az emberek miatt van az egész, a rémesen gondolkodó emberek miatt… a tudatlanságuk miatt, a durvaságuk miatt, a szénalmas és önös ravaszkodásuk miatt; az álnokságuk, a képmutatásra való hajlamuk, a veszteségek miatti bánatuk, a nyereségek iránti sóvárgásuk miatt… a csaposlegények, a szemetesek, a temetkezési vállalkozók, a kesztyűt viselők, a ködöt lélegzők, a szarpucolók, a húgyosok, a csalók, a bűzlők, a dagadt fajankók miatt, azok miatt a szánni való és nyomorult szemétládák miatt, akiket a föld a hátán hord…”

„Sosem jutunk a mennyországba, ha megesszük egymást, és állandóan ártunk egymásnak’”

„nincs megoldás arra, hogyan úszhatnánk meg a létezés gonoszságát”

„Mit vártok még tőlem, mit csináljak?... Mind meghalunk? Mind olyan tudjátok-jól-micsoda kupacok vagyunk? Hazugok vagyunk? Szegények? Nyomorékok? Jól van! Én iszom! Nyissátok ki az ajtót, adjatok még egy lehetőséget.”

„az az igazság, ami felfogható  halott emberek csontjaiban, minden bizonnyal elég jó igazság mindenki számára, a kacagóknak, a siránkozóknak, a cinikusoknak, a reménykedőknek, mindenkinek… az az igazság, ami a halott emberek csontjaiban felfogható, félretéve a egész komor-árnyas, kelletlen életet, és így félretéve lovagi mivoltomat (hadd fogalmazzak így!), felvillanyozza az embereket, és közben megsemmisíti valamennyi szimbólumot, főnököt, keresztet, és valami csendes űrt teremt a helyükön… ami engem illet: az igazsággal kapcsolatos hírek csavargó elődeim sírjainak csendjén keresztül jutottak el hozzám.”

„csak a felszínről éneklek, a Tavaszról, amely valamennyiünket szomorúvá és széppé változtat, a reggeli levegőről, ami nosztalgikus cigarettafüstöt hoz a szent, reménykedő bagósok felől… amikor a sapkákat és a kabátokat leporolják, majd félretolják,  amikor a kabátok csapnak még néhányat  a szárnyukkal, mielőtt végképp a szekrénybe kerülnek, amikor eltűnnek a mellények, amikor az ingujjakat feltűrik, és kezdetét veszi  a labdajáték… ez az az időszak, amikor a föld egy szempillantás alatt magához tér”

„Az éjszaka kékjén aranyszínű pöttyök jelennek meg, és érezni lehet a napkelte illatát, a hajnal nemsokára széthasítja az eget, és berobban a fekete, szomorú föld fölé, amely most olyan menthetetlennek tűnik”

„… fogj egy embert, mérd meg a súlyát, a mérleg másik serpenyőjébe tegyél valami arany szart, meg fogod látni, mennyit ér valójában az illető… ha így történik, írd meg nekem levélben… nem látom az ember létének értelmét… viszont méltányolom az ember értékeit… fehér hajnalokon magam is voltam részeg”

„Még bort ide! ne haljon meg annyi krumplibogár! Dugjatok hordóba, gurítsatok végig az útoní, ha hazudok… (hazug vagyok; engem már tényleg végiggurítottak az úton, hordóba dugva)… Jézus, a gyermek… a születés és a gyermekkor, amit valóságos eseménynek tartunk, miközben önámító módon abban a hitben ringatjuk magunkat, hogy történik velünk valami, amit létezésnek nevezünk…”

„alkohollal elegyítve, jó sokkal, még többel, hogy az ember megmondhassa, mi a neve a Végtelennek,   a saját Végtelenjének…”

„Alig várod, hogy elmondjam, mi a baj veled, mert azt hiszed, akkor megváltozhatsz, akkor helyrehozhatod a hibákat… Istenek szerencsétleneket teremtettek, a szerencsétlenek pedig megteremtették Istent, de engem ez sem érdekel.”

„és ámuldozva figyeljük az élőlényeket, azokat, amelyek valóban élnek, látjuk az embert, mintha valamilyen szellemszerű kristályképződmény lenne, ügyeskedik, zsonglőrködik a léttel, halad a saját Tudatában megteremtett utcákon, a sétányokon, amelyek folyékonyan gurgulázó fantomokként léteznek az agyvelő ektoplazmájának felszínén… látomás a víz felszínén…”

„a világnak nincs valóságossága, az egész csak a képzeletben létezik, és mondd, vajon mit várnak tőlünk, mit tegyünk?... semmit… semmit… semmit. Imádkozz, hogy jó legyél, várd, hogy megjöjjön a türelem, és légy rendes. Itt nincs értelme a sikolynak, a tiltakozásnak. Az Ördög bűbájos őrült volt.”

 

Címkék: beat gerard kerouac

"Amikor felébredtem, már vörösbe hajlott a nap; és az volt az egyetlen pillanat az életemben, a legfurcsább mind közül, amikor nem tudtam, hogy ki vagyok... messze az otthonomtól, zavarodottan, az utazástól elcsigázottan, egy olcsó szállodai szobában, amit meg se néztem előtte (...) vagy tizenöt furcsa másodpercen át valóban nem tudtam, hogy ki vagyok. Nem ijedtem meg, egyszerűen csak valaki más voltam, valami idegen, és egész életem káprázat, egy hazajáró lélek élete... Félúton jártam Amerikában, ifjúságom keletje és jövőm nyugatja között''

"nem láttam mást, csak ilyen-olyan átkozottul gügye kertvárosi édi-bédi vityillókat, szétszórva a gyászos hajnali szürkeségben"

"Nem értettük mindjárt a kérdést, de piszkosul jó kérdés volt"

"és minden bánatos utca végén látszott a végtelenbe nyúló síkság"

"mert sehol sincs otthon, azért nem fárad bele sohasem, és mert nincs hová mennie, megy mindenhová, amerre a csillagok vezetik"

""Remélem eljutsz oda, ahová igyekszel és boldog leszel""Én mindig boldog vagyok és mindig igyekszem valamerre""

"A buszvárók padlója mindenütt ugyanolyan az országban, mindig csikkek és turhák borítják meg az a szomorúság, ami csak a buszpályaudvarokra jellemző"

"Olyan 60 éves lehetett, pókhasú, és bár nyugdíjas volt,sehogy se tudott elszakadni attól a légkörtől,amely egész életében táplálta aszott lelkét"

"Ez Amerika. Mindenki teszi, amiről azt hiszi, hogy tennie kell"

"Csak tarts ki az öreg Maestro mellett és gyönyörűen fogunk zenélni a gonoszok koponyáján"

"Mögöttem semmi, előttem minden, már csak így van az úton mindétiglen"

"nekem ő a nőm, mert az ő lelke pótolja ki a lényemet"

"én meg néztem ki az ablakon, s szemem habzsolta a stukkódíszes házakat,a pálmákat és az autóversenyzőket,az egész őrületet,a rongyos ígéretek földjét, Amerika eszelős farkát. A fő utcán szálltunk le, ugyanolyan volt, mintha Kansas cityben, Chicagoban vagy Bostonban, vörös téglás, mocskos házak, korai kódorgók, csikorgó hajnali villamosok,a nagyváros ringyószaga"

"A bágyadtan édes reggeli együttlét után úgy feküdtünk, mint két fáradt angyal, akiket valahol ott felejtettek valahol egy Los Angelesi polcon, miután együtt megtalálták a leggyönyörűségesebb és legintimebb dolgot az életben."

"aszott keselyűnyaka alig tartotta meg csontos koponyáját, melyben harmincöt évnyi őrület minden felhalmozódott tudása zsúfolódott"

"Hát nem igaz-e, hogy ártatlan gyermekként kezdjük életünket, s elhiszünk mindent apánk házának fedele alatt, aztán ránk köszön a kételkedés napja, amikor megtudjuk, hogy szerencsétlenek, nyomorultak, szegények, vakok és pucérak vagyunk, és reszketve kell végigmennünk lidérces életünkön, mint valami borzalmas rút kísértetnek?"

"Hová lettek gyermekkori látomásaim reggelei? Mitévő legyen az ember? Az élet irónia irónia hátán"

"milliók szüntelen tülekedését a dollárért... adni,kapni,marni,nyögni és felfordulni, csak hogy végül eltemessék őket"

"őrültsége bizarr virágba borult"

"S aztán suhanunk az édes életbe mert most van itt az idő és MIND ISMERJÜK AZ IDŐT!"

"de most megint belém vette magát a kergekór Neal Cassady személyében: úton voltam megint"

"Soha nem is értett volna meg engem, mert én túl sok mindent szeretek és teljesen összezavarodok és becsődülök,ahogy rohanok egyikről a másikra, amíg össze nem esek. Semmit sem tudtam kínálni senkinek saját zavarodottságomon kívül"

"Joan őrülten szerette, de valamiféle delíriumos révülettel; soha nem nyalták falták egymást, csak beszélgettek és végső soron valami nagyon mély barátság volt köztük, melynek titkát egyikünk sem tudta kifürkészni. A felszínen mintha valami furcsa fanyalgás és ridegség jellemezte volna a kapcsolatukat, de igazából az csak humor volt, amivel saját finom érzelmeiket közölték egymással"

"tudtam, igen eszelős bizonysággal tudtam, hogy amit csak valaha megtanultam és amit még tanulok ebben az életben, az mind az Egységbe olvad"

"Miféle érzés, amikor az emberek, akiktől elbúcsúzunk, egyre kisebbé válnak a messzeségben, s végül mákszemmé zsugorodva szétszóródnak? -s akkor ránk borul ez a túlságosan -is- nagy világ és végképp búcsúzni kell. De mi előrehajolva lessük, milyen újabb őrült kaland vár ránk az ég alatt"

"Mindenki elgyötört filmes statisztának festett, vagy aszott sztárocskának, kiábrándult kaszkadőrnek, törpeautóversenyzőnek, csupa szívbe markoló kaliforniai alak, aki mind a szárazföld szakadtán búslakodik, szemrevaló dekadens Casanova-típusok, karikás szemű motelszöszkék, svindlerek, stricik, kurvák, masszőrök, szállóinasok"

"billeg előre-hátra, és lelke minden izmával üvölt valami ködkürt bluest"

"Az egész nyomorult életem elúszott fáradt szemeim előtt, és rájöttem, bármit csinál az ember, az úgyis csak időpocsékolás és annyi erővel nyugodtan meg is őrülhet. Nem akartam mást, csak lelkemet a feleségem lelkébe folytani és eljutni hozzá a sok kusza leplen át, ami az ágyban fekvő emberi test. Az amerikai út végén egy férfi meg egy nő egy szállodai szobában szeretkeznek: csak ennyit akartam"

"Nem akartam mást és Neal sem akart mást, csak valahogy behatolni a dolgoknak a szívébe, ahol, mint az anyaméhben, összegömbölyödhetünk és alhatunk"

"Úgy belemelegedtünk a beszélgetésbe, hogy már ringattuk is magunkat a ritmusára, úgy ELKAPTUK, és eltöltött minket a határtalan izgatott öröme annak, hogy lelkünkből és életünkből  előcsalogatjuk az addig csak tunyán szunnyadó tömérdek varázsos részletet"

"Keserűség, szemrehányás, jó tanács, erkölcs, szomorúság, mindez már mögötte volt, előtte pedig a tiszta létezés nyers, eksztatikus öröme"

"csak meg kell találnod aztán meg kiművelned hogy a lelkeddé váljon a lénye"

"Mi a szegény, nyomorult élet szilvalekváros keservét hörpöltük az emberiség istenverte nyöszörgő mellékutcáiban"

"Figyuzd ezeket itt előttünk. Csupa aggodalom mind, számolják a mérföldeket, az jár a fejükben,hol tudnak aludni ma éjjel, meg hogy mennyibe kerül majd a benzin, milyen lesz az idő, hogyan jutnak oda... miközben valahogy úgyis odaérnének. De muszáj aggodalmaskodniuk, nem tud megnyugodni a lelkük, amíg bele nem kapaszkodhat valami jól bejáratott aggodalomba és ha egyszer azt megtalálták, hozzávaló pofát vágnak, ami ugyebár nem más, mint a boldogtalanság kifejezése, az aggodalomnak, sőt a méltóságnak valami hamis, egészen hamis arckifejezése és közben minden elsuhan mellettük és ezt ők is tudják és emiatt IS aggodalmaskodnak,de annyira, hogy arra NINCSEN szó.

"Soha nem halsz meg annyira, hogy sírj"

"és amikor felnéztem rá, azt hiszem eltorzulhatott az arcom iszonyú lelkem bélcsavarodásától"

"Sírhatnékom volt, a nyavalyás életbe, hogy mindenki a világon magyarázatot követel a tetteidre és egyáltalán az egész lényedre"

""Vigyázz!", rikkantotta Neal, de ő maga cseppet sem izgult, csak dulakodott az őrangyalával egy pillanatig, és nem is történt semmi végzetes"

"Múltamnak az a hosszú útja szédülten bomlott ki előtte, mintha csak felfordítottam volna életem poharát és minden összekavarodott volna benne. Sajgó szemem előtt lidércek cikáztak"

""mennünk kell, mennünk amíg oda nem érünk" "Na és hova megyünk, testvér?" "Azt nem tudom, de mennünk kell""

"ma már vastagtalpú cipőben jár, hogy ne érezze az élet göröngyeit"

"valami mély szomorúság volt benne, az olyan emberek nemzedékről nemzedékre örökített keserűsége, akik soha sem tették azt, amiért a lelkük sírt..."

""Mi fáj neki? Mire sóvárgunk mindannyian? Mit szeretnénk?" Nem tudta. Ásított. Álmos volt. Sok volt ez neki. Azt senki se tudja. Soha senki nem mondja meg. Vége volt mindennek. Tizennyolc éves lány, szépséges élőhalott"

"Csak a nedvek adják át az információt a világon"

"Árnyéka követte, majmolva járását, gondolatait, egész lényét"

"Hirtelen belehajolt az életébe és gyors léptekkel eltűnt"

"A legtávolabbi kukákon túl várt ránk valami"

",testvér, kurva mind!- és tudod mit értek azon, hogy kurva, valami egészen mást, mint amit ez a szó jelent. Egyszerűen csak másfelé fordul a lelkük, s mintha csak levetnének egy bundát, mert már nem tetszik nekik. A nők el tudják felejteni azt, amit a férfiak nem"

"Egy szép napon majd valami mellékutcában ballagunk együtt alkonyatkor és jól élünk szemetes kannákból"

"a teljes hét délutánjait kedélyes denveri bárokban töltöttük, ahol a pincérnők feszes nadrágot viselnek és szégyenlős-szerelmes szemekkel jönnek mennek, még nem kérgesedett meg a szívük, és képesek szerelembe esni a vendégekkel, hatalmas románcaik vannak, sóhajtoznak  és izzadnak és egyik bárból a másikba sodorja őket a nagy szenvedély"

"Remekül éreztem magam és az egész világ kinyílt előttem, mert nem voltak álmaim"

"azt magyarázta éppen, hogy milyen feliratokat karcolnak a klotyók falára Keleten és Nyugaton."Teljesen különböznek, Keleten szellemességeket meg mindenféle ósdi trágárságokat vésnek fel; Nyugaton meg mindenki csak a nevét karcolja oda, itt járt Red O'hara a montanai Blufftonból ekkor és ekkor, és a nagy magányosság miatt van ez a különbség, ami épp csak árnyalatnyit vagy pinaszőrszálnyit megváltozik, ahogy az ember átkel a Mississippin"

"én egyre csak hátratekergettem a fejem, hogy minél tovább lássam Ed White-ot, míg végül nem maradt belőle semmi, csak valami növekvő hiány a térben"

"Neal arcát természetellenes ragyogás vonta be, mint valami a hogy aranyköd, s közben azt magyarázta nekünk, hogy most először értjük a kocsi rugózását"

"Egy őrült pillanatra az is megfordult a fejemben, hogy Neal valóban érti minden szavát, pusztán csak valami őrült beleérzéssel és megvilágosodással, a hirtelen jött zsenialitásával, amit a tökéletes és sugárzó boldogság váltott ki"

"elindult életének utcáin hazafelé"

"Életemben először történt velem, hogy úgy éreztem, az időjárás nem olyan dolog, ami érint, ami simogat vagy dermeszt vagy megizzaszt, hanem eggyé váltam vele. Az atmoszféra és én eggyé lettünk. Mikroszkopikus rovarok puha esője szemetelt az arcomra, és ez végtelenül kellemes és megnyugtató volt. Az ég láthatatlan volt és csillagtalan, csak a súlya nehezedett rám. Ott fekhettem egész éjszaka, kitárva arcomat a mennyeknek, és nem tehetett nagyobb kárt bennem, mint egy testemre borított bársonylepel"

"Nem tudták, hogy a civilizáció ajándéka olyan bomba, amely elpusztíthatja az összes hidunkat és bankunkat, lavina tarolta romokká változtatva mindent, és valamikor ugyanolyan szegények leszünk mint ők, és ugyanúgy fogjuk nyújtani a tenyerünket"

"Felnéztem agyam sötét örvényléséből és tudtam, hogy ágyammal 8000 láb magasságban lebegek a tenger szintje fölött, a világ tetején, és tudtam, hogy egy teljes életet és még néhány apróbbra valót éltem szegény atomokból szőtt porhüvelyemben, és végigálmodtam minden álmomat"

Pitigrilli: kokain

 2011.04.03. 21:21

„A gimnáziumban megtanulta a latin nyelvet, az algebrát és a hazugságot. Ez 3 olyan dolog, amire az embernek az életben minden percben szüksége lehet.”

„Vannak emberek, akik ha egy csepp eső éri őket, ágynak dőlnek, míg a halak egész életüket a vízben töltik és fogalmuk sincs róla, mi fán terem a reuma”

„-Miért tépdesi a szemöldökét?- kérdezte tőle egyszer egy fiatal lány.
-Kiki a rendelkezésére álló szőrszálakat tépdesi kora és neme szerint- felelte Tito.”

„A társadalom sok ilyen ellentmondást termel, becézőnév formájában ad vigaszdíjat bizonyos nyomorultaknak”

„Nincs órám. Az ember azzal rövidítette meg a napokat, hogy feltalálta az órát; az esztendőket pedig, hogy feltalálta a naptárt: nekem nincs se órám, se naptáram!”

„Aki télen nem visel felöltőt és közben azt hangoztatja, hogy ez sokkal egészségesebb, ha szép bundája volna, még az ágyban is hordaná.”

„Az abszintszínű égről kialvó csillagok fényének gyér csöppjei hullottak alá”

„A tiszta szerelmet élvezte, amely egyszerű, mint egy kéz, gyűrűk nélkül, vagy mint egy kibomlott hajfürt”

„Minden ember a megismerkedős első félórájában elmondja a legérdekesebb dolgokat, amiket tud. Aztán mindig ugyanazt a témát ismétli vagy variálja.”

„Gyermekkorom óta neveléssel gyötörtek. A nevelés nem egyéb, mint a hazugság iskolája. Úgy kell tennünk, mintha bizonyos dolgokról sejtelmünk sem volna, mert valakire kínosan hatna, ha észrevenné, hogy tudjuk. Mosolyognunk kell valakire, akinek a legszívesebben az arcába köpnénk. Azt mondani : ’Köszönöm’, amikor inkább azt mondanánk : ’Eriggy a pokolba’. Bizonyos idő múlva fellázadtam a nevelés ellen és kitűztem az őszinteség lobogóját’

„Mert bizony megtörténhetik, hogy az ember tífuszbacilust nyel és előbb bélinfekcióra, aztán maláriára kezelik, de mégis meggyógyul. Hanem ha az előírt gyógymódot alkalmazzák, még az is megeshetik, hogy tüdőgyulladásban hal meg.”

SÍRIG TARTSD A POFÁD!

 2011.01.19. 23:17

'Persze a lónak nehéz volt a cucc, és nyerített, állítólag azért, mondják ők, muterék, hát a fene tudja, szerintem a ló amúgyis szokott nyeríteni, nála ez természetes dolog'

'Úgy néztem ki, mint aki most jött Auschwitzből a kéményen keresztül'

'Kezdtem elhagyni a pitiáner buzikat, csak az entellektüelekkel mentem már el'

'felrántotta a lábát, bütykös térde valószínűtlen szögben meghajolt, és abban a pillanatban láthatóvá vált száraz kis combján a selyemharisnya félholdja; barna pohár szája amely éppen hörpint egyet rózsaszín bugyis fenekéből'

'Hogy ennél is tovább menjek: minden erejéből arra törekedjen, ne élje le az életét egy faluban, vagy városban, amikor az kevés neki - utazzon, mindenhova jusson el. Nézzen meg mindent, mindenkivel beszéljen akivel csak tud, még ha nála hülyébb is az illető. Mindenből vonja le a konzekvenciát, és akkor majd meg tud állni a saját lábán, de soha ne becsüljön senkit többre, mint önmagát, mert ez nagy baj, a rabszolgájává válik a másiknak elvileg. Önmagában többre becsülheti, de nem nyílvánosan. Ne érezze magát soha megalázva és ne is viselkedjen úgy, hogy megalázhassák.'

'Kézzel foghatóan hiszem az Istent. Annyira, hogy merem állítani, nagyon egyetért velem, és néha frankón vállon vereget: jól csinálod öregfiú, igaz, kicsit rugalmasan kezeled a tízparancsolatot'

'Rájöttem, hogy a halottak úriemberek, kivétel amelyik morog, zörög, kattog, vagy hasonló disznóságokat csinál'

'nem képes választani az ember, mert megbénítja a minden lehetősége.'

'Neked az a fontos, hogy naponta ötször megmosd a fogadat, pedig hidd el, a kukacok ugyanúgy össze fogják furkálni a testedet, mint az enyémet'

'Úgy fázom, hogy az nem igaz. Valósággal reszketek, mintha egy hülye kis fagyott kutyaszar lennék a takaró alatt, amelyik már annyira összeszáradt a nyáron, hogy ide - oda gurítja a szél, és tisztára megszokásból nem esik szét.'

'Végighúzod a talpadat a beton ragyás felületén, lassan visszatér a nyugalmad. Ebbe a langyos világba tartozol, ahol mindennek szaga van.'

'a lány sápadt, mint az angyalok, előírás szerint.'

'Nem a felboncolás ellen tiltakozom, hanem hogy nem kerül vissza a cucc a krapekba egyértelműen.'

'Itt valamit képviselni kell, valamit folytatni kell, valamit tovább kell vinni, valamin keresztül kell lépni és valamit meg kell újítani. Ha mindez elveszett öregem, akkor az élet is elveszett. De a közönyt azt megvetem és utálom'

'Tudom, hogy nem jegyzik azt az értéket, amit én kiragadtam az életből, de nekem érték volt. Én ezzel mértem. Nekem alumíniumbögre jutott, nem érdekes, de belemerítettem. A sűrűjébe! Kész.'

 

'Barátságosak voltak a kópék, de világítottak a sötétben'

'és az alvás elveszti jelentését, mert nincs idő, csak Most, a tökéletes élmény tökéletes lendülettel'

'a deszkákat valami átmeneti megegyezés tartotta össze. Kesey egy nap fogta a kalapácsot és egyetlen szöget bevert a bódé csúcsán, erre az egész bódé szétesett'

'Egyikünk sem fog beszólni, hogy mit csinál a másik. Ha valaki lófaszt mondogat, mert ez a formája, akkor lófaszt mondogat. Ha valaki segget rugdos, és az utazás alatt ezt bontja ki, akkor ezt kell csinálnia, segget rugdosni. Nyíltan, mindenki előtt művelheti, és senkinek semmi oka felkapni a vizet. Majd azt mondhatja, ''sajnálom, hogy seggberúgtalak, de azt nem, hogy seggrugdosó vagyok. Ezt csinálom, mindenki seggét megrugdosom.'' Mindenki az lesz, ami, és semmiért sem kell bocsánatot kérni. Amik vagyunk, azt végigsikítjuk az egész utazásunkon.'

'Kozmikus kontroll alatt állunk, de már régóta, és ahányszor ráerősít, egyre nagyobb lesz és egyre erősebb. Aztán eljutsz oda, hogy... ott van a kozmó, és rájössz, hogy a műsort ő irányítja'

'Ilyen tekintetben hasonlított a Zen-buddhizmushoz. Ahogy a zöldfülű tanítvány megkérdezi: " Mi a Zen titka? " és a mester így szól: "Milyen volt az arcod mielőtt megfogantál?" Ha pontosan szavakba foglaljuk, definiáljuk, csak korlátozzuk. Ha egyszer már EZ, akkor nem lehet AZ... Ez volt a Kimondatlan Dolog.'

'Mindannyiunknak az a sors jutott, hogy az életünkről készült filmet nézzük egész életünkben- mindig a már befejezett eseményekre reagálunk.(...) Azt hisszük, hogy a jelenben élünk, pedig dehogy. Amit jelennek tudunk, az csak a múltról készült film és valóban képtelenek leszünk bármikor is irányítani a jelent közönséges módon'

'hitted hogy az embernek el kell mozdulnia a biztos középpontról a külső szélekig, hogy még inkább, mint a művész, a betyár az, aki próbára teszi az élet határait és hogy - A Film :::: hogy ahogy egészen belemászol a Mostba, és eléred a totális Figyelmet, és minden egybefolyik és minden befigyel és mind beleképzeled őket a filmbe, hogy az akaratodhoz idomuljon az áramlat és irányítsd a dzsungeleket, kicsit és nagyot'

'Érzelmileg hátramaradsz a neveltetésed, iskoláid, frusztráció, gátlások meg ilyenek miatt, és az eredmény az, hogy az elméd menne egy irányba, az érzelmeid meg a másikba'

'Mintha villanyzongorád lenne, ami percenként egy mérföldet játszik, és a billentyűk fantasztikus akkordokként hullámoznak a szemed előtt, és sosem hallottad a dallamot, de már annyira rajta vagy a témán, hogy a kezed pontosan követi így is. Ha megvolt ez az áttörés, onnantól kezdheted uralni a zongorát - és minden emberhez eljuttathatod az igét'

'Mi nem a Krisztus utazáson vagyunk rajta. Az már rég lement, és nem működik. Bebizonyítod az igazad, aztán jön 2000 év háború. Tudjuk jól, hova visz ezaz utazás'

'Hegyi Leányzó koncentrálni próbál, de úsznak a szavak, mintha óriás hullámok... A szavak elúsznak, és hallja ugyan a hangot, de mintha teljesen elhangolódott volna az agykérge az értelmezéstől. Elméje egyre csak pörget egy másik adathalmazt, mindig ugyanazt. Mint az örökös elkeseredett számítást.'

'Ki nézte az időt? Ugyan ki látta az időt a szeletekre vagdalt történetben?'

'És visszarohan a kalyibához, hogy előszedje az eszelős Keseyt. Az is biztos visszapukkant, hogy a kurvaannyát'

Egy lélegzetlelállítóan hű képet fest a történtekről. Nem tudhatom, hogy valóban így volt e minden, a szerző, Tom Wolfe állítja hogy alapos kutatómunkát végzett. Az egész igazából egy Merry Pranksters(vidám kópék) nevű csoportról szól, az ő sorsukat követi végig a kezdetektől a szétszéledésig. Sok híres ember megfordult köztük, pl allen ginsberg, az egyik fő szereplő neal cassady (jack kerouac úton c. könyvében dean moriarty) Timothy Leary illetve a beatéshippi nemzedék színe java. Összeválogattam az engem legjobban megfogó részeket, az élettől vibráló gondolatokat. Persze akár az egész könyvet idegépelhetném, dehát minek annyit szenvedni, sava borsa megtalálható itt is. :D lenyűgöző milyen mélységekbe vetették magukat bele a drogok világában. nem mindenki bírta, előfordult hogy egy ideig valaki 'leszállt' a buszról. naja és a busz. bejárták vele kb egész amerikát. hatalmas ötlet, telerakták a buszt mindenféle hangosító szerkezetekkel, mikrofonokkal, hangkésleltetőgépekkel és azon flesseltek egyegy trip alatt. Sose bízz egy kópéban!  Aztán megkezdődtek a savpróbák. Ezeket meghirdették neonszínű pszichedéliás plakátjaikon, és várták a jelentkezőket. volt pár csúnya dolog, pl nemszóltak hogy LSD van az italokban. Mindenkit szívesen fogadtak, nem küldtek el senkit. Eljutnak mexikóba is, keseynek menekülnie kell a börtön elől. Természetesen a kópék ide is megérkeznek a busszal, és végigsavpróbázzák mexikót is. az LSD mellett használnak még gombát speedet minden mennyiségben, valami IT 290-t illetve mindent amihez hozzájutnak :D naszóval a végére pörgetek kicsit, szóval ez a Ken Kesey az egész dolognak az agya, mindenféle ködös dologgal irányítja az egészet, anélkül hogy bármikor kimondaná. Vagy rajta vagy a buszon, vagy nem vagy rajta! Szóval ezaz arc rájött, hogy az LSD csak egy eszköz, amivel folyton átlépnek egy ajtón, de nem tudnak a túloldalon maradni. Zárásképpen egy hatalmas együttlétet írnak le, ami csodálatosan végződik. Már Haight Ashburyben járunk.
Ajánlanám minden ilyen téma iránt érdeklődő embernek, tanulságos történet és ha valaki netalántán illegális pszichedelikus szerek használatára adná a fejét, olvassa el először, alapos felkészítést ígérhetek! :)

süti beállítások módosítása