"Amikor felébredtem, már vörösbe hajlott a nap; és az volt az egyetlen pillanat az életemben, a legfurcsább mind közül, amikor nem tudtam, hogy ki vagyok... messze az otthonomtól, zavarodottan, az utazástól elcsigázottan, egy olcsó szállodai szobában, amit meg se néztem előtte (...) vagy tizenöt furcsa másodpercen át valóban nem tudtam, hogy ki vagyok. Nem ijedtem meg, egyszerűen csak valaki más voltam, valami idegen, és egész életem káprázat, egy hazajáró lélek élete... Félúton jártam Amerikában, ifjúságom keletje és jövőm nyugatja között''

"nem láttam mást, csak ilyen-olyan átkozottul gügye kertvárosi édi-bédi vityillókat, szétszórva a gyászos hajnali szürkeségben"

"Nem értettük mindjárt a kérdést, de piszkosul jó kérdés volt"

"és minden bánatos utca végén látszott a végtelenbe nyúló síkság"

"mert sehol sincs otthon, azért nem fárad bele sohasem, és mert nincs hová mennie, megy mindenhová, amerre a csillagok vezetik"

""Remélem eljutsz oda, ahová igyekszel és boldog leszel""Én mindig boldog vagyok és mindig igyekszem valamerre""

"A buszvárók padlója mindenütt ugyanolyan az országban, mindig csikkek és turhák borítják meg az a szomorúság, ami csak a buszpályaudvarokra jellemző"

"Olyan 60 éves lehetett, pókhasú, és bár nyugdíjas volt,sehogy se tudott elszakadni attól a légkörtől,amely egész életében táplálta aszott lelkét"

"Ez Amerika. Mindenki teszi, amiről azt hiszi, hogy tennie kell"

"Csak tarts ki az öreg Maestro mellett és gyönyörűen fogunk zenélni a gonoszok koponyáján"

"Mögöttem semmi, előttem minden, már csak így van az úton mindétiglen"

"nekem ő a nőm, mert az ő lelke pótolja ki a lényemet"

"én meg néztem ki az ablakon, s szemem habzsolta a stukkódíszes házakat,a pálmákat és az autóversenyzőket,az egész őrületet,a rongyos ígéretek földjét, Amerika eszelős farkát. A fő utcán szálltunk le, ugyanolyan volt, mintha Kansas cityben, Chicagoban vagy Bostonban, vörös téglás, mocskos házak, korai kódorgók, csikorgó hajnali villamosok,a nagyváros ringyószaga"

"A bágyadtan édes reggeli együttlét után úgy feküdtünk, mint két fáradt angyal, akiket valahol ott felejtettek valahol egy Los Angelesi polcon, miután együtt megtalálták a leggyönyörűségesebb és legintimebb dolgot az életben."

"aszott keselyűnyaka alig tartotta meg csontos koponyáját, melyben harmincöt évnyi őrület minden felhalmozódott tudása zsúfolódott"

"Hát nem igaz-e, hogy ártatlan gyermekként kezdjük életünket, s elhiszünk mindent apánk házának fedele alatt, aztán ránk köszön a kételkedés napja, amikor megtudjuk, hogy szerencsétlenek, nyomorultak, szegények, vakok és pucérak vagyunk, és reszketve kell végigmennünk lidérces életünkön, mint valami borzalmas rút kísértetnek?"

"Hová lettek gyermekkori látomásaim reggelei? Mitévő legyen az ember? Az élet irónia irónia hátán"

"milliók szüntelen tülekedését a dollárért... adni,kapni,marni,nyögni és felfordulni, csak hogy végül eltemessék őket"

"őrültsége bizarr virágba borult"

"S aztán suhanunk az édes életbe mert most van itt az idő és MIND ISMERJÜK AZ IDŐT!"

"de most megint belém vette magát a kergekór Neal Cassady személyében: úton voltam megint"

"Soha nem is értett volna meg engem, mert én túl sok mindent szeretek és teljesen összezavarodok és becsődülök,ahogy rohanok egyikről a másikra, amíg össze nem esek. Semmit sem tudtam kínálni senkinek saját zavarodottságomon kívül"

"Joan őrülten szerette, de valamiféle delíriumos révülettel; soha nem nyalták falták egymást, csak beszélgettek és végső soron valami nagyon mély barátság volt köztük, melynek titkát egyikünk sem tudta kifürkészni. A felszínen mintha valami furcsa fanyalgás és ridegség jellemezte volna a kapcsolatukat, de igazából az csak humor volt, amivel saját finom érzelmeiket közölték egymással"

"tudtam, igen eszelős bizonysággal tudtam, hogy amit csak valaha megtanultam és amit még tanulok ebben az életben, az mind az Egységbe olvad"

"Miféle érzés, amikor az emberek, akiktől elbúcsúzunk, egyre kisebbé válnak a messzeségben, s végül mákszemmé zsugorodva szétszóródnak? -s akkor ránk borul ez a túlságosan -is- nagy világ és végképp búcsúzni kell. De mi előrehajolva lessük, milyen újabb őrült kaland vár ránk az ég alatt"

"Mindenki elgyötört filmes statisztának festett, vagy aszott sztárocskának, kiábrándult kaszkadőrnek, törpeautóversenyzőnek, csupa szívbe markoló kaliforniai alak, aki mind a szárazföld szakadtán búslakodik, szemrevaló dekadens Casanova-típusok, karikás szemű motelszöszkék, svindlerek, stricik, kurvák, masszőrök, szállóinasok"

"billeg előre-hátra, és lelke minden izmával üvölt valami ködkürt bluest"

"Az egész nyomorult életem elúszott fáradt szemeim előtt, és rájöttem, bármit csinál az ember, az úgyis csak időpocsékolás és annyi erővel nyugodtan meg is őrülhet. Nem akartam mást, csak lelkemet a feleségem lelkébe folytani és eljutni hozzá a sok kusza leplen át, ami az ágyban fekvő emberi test. Az amerikai út végén egy férfi meg egy nő egy szállodai szobában szeretkeznek: csak ennyit akartam"

"Nem akartam mást és Neal sem akart mást, csak valahogy behatolni a dolgoknak a szívébe, ahol, mint az anyaméhben, összegömbölyödhetünk és alhatunk"

"Úgy belemelegedtünk a beszélgetésbe, hogy már ringattuk is magunkat a ritmusára, úgy ELKAPTUK, és eltöltött minket a határtalan izgatott öröme annak, hogy lelkünkből és életünkből  előcsalogatjuk az addig csak tunyán szunnyadó tömérdek varázsos részletet"

"Keserűség, szemrehányás, jó tanács, erkölcs, szomorúság, mindez már mögötte volt, előtte pedig a tiszta létezés nyers, eksztatikus öröme"

"csak meg kell találnod aztán meg kiművelned hogy a lelkeddé váljon a lénye"

"Mi a szegény, nyomorult élet szilvalekváros keservét hörpöltük az emberiség istenverte nyöszörgő mellékutcáiban"

"Figyuzd ezeket itt előttünk. Csupa aggodalom mind, számolják a mérföldeket, az jár a fejükben,hol tudnak aludni ma éjjel, meg hogy mennyibe kerül majd a benzin, milyen lesz az idő, hogyan jutnak oda... miközben valahogy úgyis odaérnének. De muszáj aggodalmaskodniuk, nem tud megnyugodni a lelkük, amíg bele nem kapaszkodhat valami jól bejáratott aggodalomba és ha egyszer azt megtalálták, hozzávaló pofát vágnak, ami ugyebár nem más, mint a boldogtalanság kifejezése, az aggodalomnak, sőt a méltóságnak valami hamis, egészen hamis arckifejezése és közben minden elsuhan mellettük és ezt ők is tudják és emiatt IS aggodalmaskodnak,de annyira, hogy arra NINCSEN szó.

"Soha nem halsz meg annyira, hogy sírj"

"és amikor felnéztem rá, azt hiszem eltorzulhatott az arcom iszonyú lelkem bélcsavarodásától"

"Sírhatnékom volt, a nyavalyás életbe, hogy mindenki a világon magyarázatot követel a tetteidre és egyáltalán az egész lényedre"

""Vigyázz!", rikkantotta Neal, de ő maga cseppet sem izgult, csak dulakodott az őrangyalával egy pillanatig, és nem is történt semmi végzetes"

"Múltamnak az a hosszú útja szédülten bomlott ki előtte, mintha csak felfordítottam volna életem poharát és minden összekavarodott volna benne. Sajgó szemem előtt lidércek cikáztak"

""mennünk kell, mennünk amíg oda nem érünk" "Na és hova megyünk, testvér?" "Azt nem tudom, de mennünk kell""

"ma már vastagtalpú cipőben jár, hogy ne érezze az élet göröngyeit"

"valami mély szomorúság volt benne, az olyan emberek nemzedékről nemzedékre örökített keserűsége, akik soha sem tették azt, amiért a lelkük sírt..."

""Mi fáj neki? Mire sóvárgunk mindannyian? Mit szeretnénk?" Nem tudta. Ásított. Álmos volt. Sok volt ez neki. Azt senki se tudja. Soha senki nem mondja meg. Vége volt mindennek. Tizennyolc éves lány, szépséges élőhalott"

"Csak a nedvek adják át az információt a világon"

"Árnyéka követte, majmolva járását, gondolatait, egész lényét"

"Hirtelen belehajolt az életébe és gyors léptekkel eltűnt"

"A legtávolabbi kukákon túl várt ránk valami"

",testvér, kurva mind!- és tudod mit értek azon, hogy kurva, valami egészen mást, mint amit ez a szó jelent. Egyszerűen csak másfelé fordul a lelkük, s mintha csak levetnének egy bundát, mert már nem tetszik nekik. A nők el tudják felejteni azt, amit a férfiak nem"

"Egy szép napon majd valami mellékutcában ballagunk együtt alkonyatkor és jól élünk szemetes kannákból"

"a teljes hét délutánjait kedélyes denveri bárokban töltöttük, ahol a pincérnők feszes nadrágot viselnek és szégyenlős-szerelmes szemekkel jönnek mennek, még nem kérgesedett meg a szívük, és képesek szerelembe esni a vendégekkel, hatalmas románcaik vannak, sóhajtoznak  és izzadnak és egyik bárból a másikba sodorja őket a nagy szenvedély"

"Remekül éreztem magam és az egész világ kinyílt előttem, mert nem voltak álmaim"

"azt magyarázta éppen, hogy milyen feliratokat karcolnak a klotyók falára Keleten és Nyugaton."Teljesen különböznek, Keleten szellemességeket meg mindenféle ósdi trágárságokat vésnek fel; Nyugaton meg mindenki csak a nevét karcolja oda, itt járt Red O'hara a montanai Blufftonból ekkor és ekkor, és a nagy magányosság miatt van ez a különbség, ami épp csak árnyalatnyit vagy pinaszőrszálnyit megváltozik, ahogy az ember átkel a Mississippin"

"én egyre csak hátratekergettem a fejem, hogy minél tovább lássam Ed White-ot, míg végül nem maradt belőle semmi, csak valami növekvő hiány a térben"

"Neal arcát természetellenes ragyogás vonta be, mint valami a hogy aranyköd, s közben azt magyarázta nekünk, hogy most először értjük a kocsi rugózását"

"Egy őrült pillanatra az is megfordult a fejemben, hogy Neal valóban érti minden szavát, pusztán csak valami őrült beleérzéssel és megvilágosodással, a hirtelen jött zsenialitásával, amit a tökéletes és sugárzó boldogság váltott ki"

"elindult életének utcáin hazafelé"

"Életemben először történt velem, hogy úgy éreztem, az időjárás nem olyan dolog, ami érint, ami simogat vagy dermeszt vagy megizzaszt, hanem eggyé váltam vele. Az atmoszféra és én eggyé lettünk. Mikroszkopikus rovarok puha esője szemetelt az arcomra, és ez végtelenül kellemes és megnyugtató volt. Az ég láthatatlan volt és csillagtalan, csak a súlya nehezedett rám. Ott fekhettem egész éjszaka, kitárva arcomat a mennyeknek, és nem tehetett nagyobb kárt bennem, mint egy testemre borított bársonylepel"

"Nem tudták, hogy a civilizáció ajándéka olyan bomba, amely elpusztíthatja az összes hidunkat és bankunkat, lavina tarolta romokká változtatva mindent, és valamikor ugyanolyan szegények leszünk mint ők, és ugyanúgy fogjuk nyújtani a tenyerünket"

"Felnéztem agyam sötét örvényléséből és tudtam, hogy ágyammal 8000 láb magasságban lebegek a tenger szintje fölött, a világ tetején, és tudtam, hogy egy teljes életet és még néhány apróbbra valót éltem szegény atomokból szőtt porhüvelyemben, és végigálmodtam minden álmomat"