"Hát ez a házasság, gondolta, ennyire nem érti, ilyen reménytelen minden magyarázat? Igaz, hogy én sem értem."

"Ifjúsága oly intenzitással ütött belé, hogy elszédült, és neki kellett támaszkodnia az egyik oszlopnak.De csak egy pillanatig tartott, azután megint komoly ember lett"

"-Azt hittem, hogy még haragszol rám (...) De hát persze, most már nincs miért haragudnod - folytatta, mikor látta, hogy János nem felel.- Az ember megkomolyodik. Mindenki megkomolyodik, és lassanként el is felejti, hogy miért haragudott valakire évtizedeken át"

"Éppúgy értesz hozzá, nem megérteni az embert, mint ahogy értettél hozzá, nem találni meg azokat akik eltűntek előled, és akiket nem is kerestél. Ezért haragudtam rád."

"Az egyetemet végeredményben én is csak úgy tekintettem, mint néhány évi haladékot. Időt nyerni, mielőtt felnőtt leszek."

"Fáradt voltam halálosan, olyan fáradt, amilyen az ember csak húúszéves korában tud lenni, és én is vágyódtam a meghalás titkos, sötét mámora után, de amint a bor által okozott veszendőség-érzés oszlani kezdett, meghalni mégse volt kedvem..."

"Az volt az érzésem, hogy most már végleg el vagyok jegyezve az alsó hatalmaknak, ellopták azt a lehetőséget , hogy valamikor mégis kijózanodjam, és visszatérjek a polgári világba"

"Téged azért szeretlek, mert hozzám tartozol, őt azért, mert nem tartozott hozzám -  az, hogy téged szeretlek, önbizalmat és erőt ad, az, hogy őt szerettem megalázott és megsemmisített"

"semmi, ami öröm azóta jött, nem ment olyan igaz mélységekbe, mint az a fájdalom, az a boldog gyalázat, hogy el kell vesznem miatta, és ő nem is törődik velem. Vajon úgy hívják ezt, hogy szerelem?"

"Mihály, amikor félévi kínos töprengés után arra a határozatra jutott, hogy Erzsit, akivel már egy éve viszonya volt, elválasztja az urától és feleségül veszi, azért szánta el magát erre a következményteljes lépésre, hogy 'mindent jóvátegyen', továbbá, hogy komoly házassága révén végleg bevonuljon a felnőtt, komoly emberek sorába,  hogy egyenrangú fél legyen például éppen Pataki Zoltánnal. Éppen ezért megfogadta, hogy minden erejéből igyekezni fog jó férj lenni. El akarta feledtetni Erzsivel, milyen jó férjet hagy el a kedvéért, és különben is, 'mindent jóvá akart tenni' kamaszkorára visszamenőleg."

"Ő...hogy is mondjam... ő egy kereső...Valamit keresett egész életében, valamit, ami más. Valamit, amiről ez a perzsa, azt hiszem sokkal többet tud, mint mi. Talán ópiumot kellene Mihálynak szívnia. Igen, egészen biztos, hogy azt kellene tennie. Én megvallom őszintén, sosem értettem meg azt az embert."

"Érdekes-gondolta Erzsi-, közelről minden milyen más és milyen semmilyen.- Mikor először járt Párizsban, még tele volt azokkal a babonákkal, amiket iskoláslány korában szedett fel. Azt hitte, hogy Párizs perverz és bűnös világváros, és a két ártatlan művész- és emigráns-kávéház egymással szemben a Montparnasse-on, a Dôma és a Rotonde, olyan volt a szemében, mint a pokol torkának két izző állkapcsa. És most, hogy itt ült, valószínüleg csakugyan bűnös és perverz emberek közt, olyan magától értetődő volt minden."

"az iszonyat nem az éjszaka és a félelem dolgaiban a legerősebb, hanem akkor, mikor fényes nappal bámul ránk valami mindennapi dologból, egy kirakatból, egy ismeretlen arcból, egy fa ágai közül..."

"A politika csak a felszínt érinti, a nép, a vegetatív, tengerszerű olasz nép csodás passzivitással hordozza hátán a változó időt, és nem vállal közösségetnagyszerű történelmével"

"Mert minden embernek megvan a maga egyedül megfelelő életkora, az biztos. Vannak, akik egész életükben gyermekek maradnak, és vannak, akik egész életükön át félszegek, fonákok, nem találják a helyüket, amíg egyszerre bölcs és szép öregasszonyok vagy öregemberek lesznek: hazaértek az életkorukba."

"Mi a civilizációtól már olyan nagyszerű lelki apparátust kapunk készen, hogy életünk túlnyomó részében el tudjuk felejteni, hogy egyszer meghalunk; lassanként a halált éppúgy félre fogjuk tolni a tudatból, mint ahogy félretoltuk Isten létezését. Ez a civilizáció"

"Mert a civilizáció természete mindenütt az, a görögöknél is az volt, hogy eltereli az emberek figyelmét a halál realitásáról, és ellensúlyozza a halálvágyat, ugyanakkor, amikor az élet nyers megkívánását is csökkenti"

"Egy pillanatig hirtelen kioldódtam az egyensúly borzalmas törvényei alól, megszabadultam, röpülni kezdtem valami pusztító szabadságba...Ismered ezt?

"Egy krajcárodba sem kerül, ha tetszel egy nőnek, és neked adja magát. Egy krajcárodba sem kerül, hogy néha boldog vagy. Pénzbe csak az kerül, ami körülötte van, a boldogság körül, az ostoba és unalmas kellékek"

"Nem, Mihály, a pénzt nem szabad tudomásul venni. El kell fogadni, mint a levegőt, amit az ember beszív, és nem kérdi, hogy honnan jött, ha nincs szaga"

"Útunk irányát magunkban hordjuk, és magunkban égnek az örök, sorsjelző csillagok"